Kovács László méhtenyésztő


Telephelyünk
1990-ben végeztem a Pannon Agrártudományi Egyetemen, Keszthelyen. A méhanyanevelést 1996-ban kezdtem el főállásban. Az állományom 2000 óta a Vanyarctól 7 kilométerre levő Morgos pusztán található a Cserhát lábánál. A mára már 480 méhcsaládból álló méhészet családi gazdaság formájában működik.

A gazdaságom tagjai: feleségem és öt gyermekem. Egy állandó alkalmazott mellett, anyanevelés időszakában 15 személy segíti tevékenységünket.


Pároztatók
A mézelést 80 méhcsalád szolgálja, a többi pedig a méhtenyésztést. 2009 évtől a tenyésztési munkálatokhoz a mesterséges megtermékenyítést is alkalmazzuk. 3200 pároztatóval dolgozunk, május első felétől július elejéig heti 1200-1600 pároztató kerül feltöltésre. A petéző méhanyákat igény szerint fa vagy műanyag zárkában postázzuk, utánvételes csomagként.

Postázási napok: hétfőtől csütörtökig. A küldemény egy nap alatt házhoz érkezik. Az előkészített, zárkázott méhanyákat személyesen a vanyarci (Sziráki út 22 sz.) lakásunkon lehet átvenni. Az érett méhanyabölcsőket pedig kizárólag Morgos pusztán, a telephelyünkön lehet személyesen megvásárolni, hétfői napokon. A rendeléseket telefonon várjuk a 06/32 484-214 számra.


Pároztató telep













A méhanya fogadtatásának általunk javasolt formája röviden:


Méhanya bölcsők
  1. Az öreg méhanya eltávolítása után azonnal, de lehetőleg fél órán belül helyezze be az új méhanyát fogadtatásra.
  2. A fogadtatáshoz a kísérő méheket távolítsa el a zárkából . / Ennek legegyszerűbb és legbiztonságosabb módja, ha egyik kezével méhészkalapba belenyúlva a zárka tartalmát belerázza, s az anyát visszasétáltatja a zárkába, miközben ezalatt a másik kezével karján összefogja a kalap száját.
  3. A zárkát a fészekbe helyezze be két fias keret mézkoszorújához szorítva. Az anya szoktatása végett 3 napig tartsa zárva a kijáródugó nyílását.
  4. A három nap elteltével állítsa kirágósra a zárkát és biztosítsa a méhcsalád teljes nyugalmát.
  5. Az anya elfogadásáig, füstölés, szállítás, kaptárbontás , stb. kerülendő!
  6. A kirágóra állítást követően 4-5 nap elteltével ellenőrizze a fogadást. Amennyiben petét talál, nem szükséges az anya keresgélése. Viszont, ha az anyát megtalálja, de pete még nincs, (hosszadalmas kibocsátáskor előfordulhat), akkor 2-3 nap elteltével ellenőrizzen újra.

Fotóalbum

Kezdő méhésztársaim számára segítségként, bővebb formában a méhanya váltásának gyakorlata

Ezen témakörben igen sokféle egyéni kísérletezés és módszer létezik napjainkban méhésztársadalmunkban. Sokan valóban jól bevált módon végzik ezt a műveletet és méltán lehetnek büszkék magukra. Mások pedig bizonytalanok ebben a témakörben - okkal féltik a vásárolt vagy sok, körülményes munkával megnevelt méhanyákat. Némelyek pedig méhanya vásárláskor rögtön felteszik a kérdést - hogyan csináljam? Célom, hogy a gyakorlati tapasztalataimat az elméleti alapokkal ötvözve, mindenki számára használható, egyszerű módon megosszam, különösen azon méhésztársaimmal, akik nemrég kezdték ezt a gyönyörű mesterséget s még bizonytalankodók.


Tenyészkeret
Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben az öreg anyát eltávolítva a méhcsaláddal egy új anyát kívánunk elfogadtatni, az a méhek szempontjából nézve egy durva erőszakos beavatkozás, amire nem minden esetben reagálnak nekünk tetsző módon. 100%-os eredménnyel bíró eljárás ezért nem létezik. A leghatékonyabb módszer ha előre pincéztetett söpört rajhoz helyezzük be fogadásra a méhanyát. Így tudjuk legdrasztikusabban sarokba szorítani a méheket és kész tények elé állítani. Hiszen nincs más alternatíva számukra mint az, hogy azt az anyát amit felajánlunk elfogadják. Ezen az úton nyert kölyökcsaládok pedig jó eredményességgel felhasználhatók egyesítés módszerével a törzscsaládok beanyásításához. Ez a módszer viszont sokak számára nehézkes a körülményeik végett: felszerelések- rajládák, üres kaptárak, szabad keretek hiánya, vagy épp a söpört raj méhszükséglete illetve a végrehajtáshoz szükséges idő jelent akadályt.

Ezért a legáltalánosabban és legkönnyebben végrehajtható közvetlen, zárkával történő anyásítás módját vizsgáljuk meg a következőkben. Első alapvető szempont, hogy a méhcsalád melynél az anyacserét illetve anyásítást végezzük, ideális korösszetételű egyedekből álljon, más szóval ne legyen elöregedve a család. Ugyanis az öreg dolgozók túlsúlya a család fogadóhajlamát erősen negatív irányba fordítja. Az új méhanya elfogadásának főszereplői a bent dogozó fiatal méhek. Ők gondozzák az anyát már a zárkában is a zárka rácsán keresztül, és kirágáskor is ők csalogatják vezetik ki majd veszik körbe nyalogatják, tisztogatják és a későbbiekben is alkotják az udvart. Az udvar rendkívül fontos eleme úgy a fogadásnak mint minden normálisan működő méhcsaládnak. Udvarnak nevezzük a méhanyát állandóan körbevevő 10-15 db fiatal munkásméhet, akik természetesen folyamatosan cserélődnek. Ezek állandóan pempővel kínálgatják az anyát, fésülgetik nyalogatják. A nyalogatással veszik át az anya testéről az anyaterméket, feromont és adják tovább a család többi tagjának folyamatosan. Ez az anyag tartja össze a családot, gátolja a dolgozók petefészkének működését, és egyben megkülönbözteti más családok illatától - most számunkra csak a legfontosabbakat említve. Ez az anyag viszonylag kiegyensúlyozott koncentrációban mindig jelen van a családban. Ha az anya valamilyen okból eltűnik a családból, az anyatermék hiánya végett ez az esemény már fél órán belül tudatosul a családban, s hogy fennmaradásukat biztosítsák, lázas bölcső gyártás kezdődik el. Új anya fogadtatásánál annak okából hogy ezt a bölcső gyártás ingerét méheinknél minél kisebb szinten tartsuk, szükséges az új anyát zárkájában rögtön behelyezni a családba a régi anya kifogását követően. A zárkát pedig legalább három napig zárva tartjuk. Így az új anyatermék terjesztése azonnal megkezdődik a családban a zárka rácsán keresztül az anyával érintkező méhek segítségével, a régi anyatermék pedig fokozatosan eltűnik a családból . Behelyezés előtt a kísérő méheket távolítsuk el a zárkából, hogy azok a fogadást ne zavarják. A zárka kijáró dugójában pedig pótoljuk az elfogyasztott cukortésztát. A zárka rácsán keresztül az érintkezés akadályozott, (csak az anya rágótövi mirigyével lehetséges, a teste felületén található többi miriggyel,illetve anyatermékkel nem ) - ezért erőszakos művi beavatkozás. Ezen akadályozottságra a méhcsaládjaink eltérő módon reagálnak. Egyesek megelégednek ezen körülményekkel és csökkent szintű anyatermék jelenlétével, és fokozatosan növekvő várakozó hangulatba kerülve keresik az anya kibocsátásának lehetőségét. Más családok ezen hangulat kialakulása mellett a biztonság kedvéért bölcsőket is húzogatnak, amiket az anya kibocsátását követően lerágnak A harmadik, számunkra szomorú reagálási mód, mikor az anyát a kiengedést követően megnyomorítják vagy megölik és a bölcsőkből nevelnek egyet. Ezen utóbbi esetet sok általunk is befolyásolható körülmény is formálhat, amit a következőkben veszünk sorra.

Munkában telephelyünkön

Anyásító zárka behelyezésének módja: A zárkát a fészekbe a kijáróval szembeni belső oldalra két fias keret közé szorítjuk a rostaszövettel a kijáró felé fordítva . A zárka a lép felső kétharmada magasságában a fiasítás mellett illetve felett a mézkoszorúhoz szoruljon - természetesen ehhez egy mézes keretet el kell távolítanunk a fészekből. Helytelen és kevésbé esélyes mód ha, a méztérbe vagy a keretek tetejére helyezzük el kényelemből az anyásító zárkát, ugyanis itt a fiatal méhek jelenléte is kérdéses és a méhek hozzáférhetősége is erősen korlátozott. Továbbá hideg éjszakákon egyszerűen magára hagyják az anyát.. A megfázott anya, ha elfogadásra is kerül - könnyen válik herepetézővé. Három nap elteltével, amennyiben a méhek nem rágják, cibálják idegesen rágóikkal a zárkát, kirágósra állítjuk.

A méhcsalád ellátottsága: A fogadási kedv hordás alatt a legjobb, amennyiben aszályos hordás nélküli időszakban kell anyát váltanunk vagy anyásítanunk, akkor naponta fél - egy liter cukorszörpöt etessünk a családdal, ha lehet néhány nappal már korábban elkezdve. Hordás nélküli időben a méheink ingerültebbek és nyugtalanabbak, sokkal kevésbé hajlandók elfogadni a behelyezett méhanyát, inkább hajlamosabbak bölcsőből nevelni maguknak. Ilyen időszakban (július augusztus környékén) előfordulhat, hogy a kiengedett méhanyát megnyomorgatják, s egy fekete lerágott szőrű sánta, petézésre képtelen anyát találunk eredményül.

A méhcsalád nyugalmának biztosítása: Az előbbiekben ismertetettekhez hasonlóan eredménytelenséggel végződhet az anyásítás abban az esetben, ha a méhek nyugalmát a zárka kirágóra állítását követő 1-3 napon megzavarjuk Ebben az időszakban kerül a behelyezett anya közvetlen kapcsolatba a méhekkel s válik az elfogadás egyöntetűen az egész család számára egységessé. Ilyenkor, ha a méhek stresszhelyzetbe kerülnek, üldözőbe veszik az épp kiengedett anyát csomóba fogják s megnyomorgatják vagy el is pusztítják. Erős stresszhelyzetet okozhat a szállítás, a kaptárak mozgatása, pergetés, atka elleni védekezés során a füstölés - bármilyen célú kaptárbontás.

Ellenőrzés: A zárka kirágóra állítását követően célszerű 5 napot kivárva ellenőrizni az eredményességet. Amennyiben az anya kiszabadul az első két napon, akkor az esetek 80-90%-ában már találunk friss petét legalább egy keretben. Ha, a friss petét megtaláljuk, de az anya még nem került a szemünk elé, feleslegesen ne zavarjuk tovább a családot az anya keresésével.

Amennyiben csak az anyát találtuk meg pete pedig nincs még, úgy valószínűsíthető, hogy vontatott volt a zárkából történő kiengedése - így 2-3 nap elteltével szükséges újra ellenőriznünk. Ez utóbbi eset gyakran előfordulhat gyenge népességű családoknál.

A méhcsalád koreloszlása: Amennyiben meganyátlanodott családot kívánunk anyásítani, és megítélésünk szerint az adott időszaknak megfelelően a család bőségesen rendelkezik még fedett fiasítással és népességgel, akkor még jó eredményt remélhetünk. A kikelő munkásméh 8 napos koráig dajkál - ezen időszak alatt működik legintenzívebben a garatmirigye s termelődik az álcák gondozásához szükséges pempő. Mikor az utolsó nyitott fiasítást is befedik a méhek, attól a ponttól kezdődően rohamosan öregedik a méhcsalád. Amennyiben csak szórtan találunk fiasítást a keretekben, a fogadási kedv és feltételei igen negatív irányba tolódnak el.


Méhészetünk, tavaszi munkálatok
Elöregedett méhcsalád anyásítása: Ebben az esetben az anyásítást kölyökcsaláddal lehet biztonsággal elvégezni. Amennyiben nincs ilyen kis egységünk, illetve sajnáljuk azt feláldozni, akkor a következő módon járhatunk el, hogy a "kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon". Egy bő népességű nagy családból 4-5 fias kerettel méhekkel együtt az anyát behelyezzük az anyásítandó családba a fészek egyik oldaláról elindulva Ezt a műveletet olyan napszakban kell elvégezni, mikor a méhek járnak, azaz a kijáró méhek többségükben kint tartózkodnak. Az így beanyásított család feleslegessé vált fészek kereteiről a méheket a kijáró elé rázzuk. Egyéb népes, fejhető családok fészkéből 1-1 fias méhes keretet elvéve a lefosztott család fészkét helyre állítjuk, és az anyát zárkában fogadtatásra ebbe a családba helyezzük be.

Álanyás méhcsalád beanyásítása: Az álanyás család esetében az előbbiekben részletezett módon járhatunk el. A különbség annyi, hogy ennek a családnak összes lépjéről le kell rázni a méheket a méhesnek egy távolabbi pontján, mielőtt a kölyök családot behelyezzük. A kijárót pedig egészen beszűkítve, akadályozzuk az öreg méhek gyors visszajutását a kaptárba.

Szűzanya jelenléte: Amennyiben szűzanya van a családban illetve a fogadtatás alatt érett bölcsőből kikel, akkor az anyásítási műveletünk minden esetben meghiúsul. Ugyanis a méhek a szabadon közöttük járó szűzanyához ragaszkodnak az általunk behelyezett petéző méhanyát pedig amint lehetőségük adódik rá, elpusztítják. Abban az esetben, mikor elveszik egy méhcsalád anyja akkor ösztönösen, hogy minél előbb biztosítsák fennmaradásuk esélyét a legutolsó pontban még anyává nevelhető 6,5 napos munkás álcából is nevelnek anyát a méheink. Természetesen ezek az anyák nem teljes értékűek, petecsövecskéik száma kevesebb, lényegesen kisebb teljesítménnyel bírnak, mint petéből vagy pár órás munkás álcából nevelt társaik. Így a termelés szempontjából igényes méhészetekben nincs helyük. Viszont ők fognak legkorábban kikelni, és így társaikkal szemben uralkodó helyzetbe kerülve azok bölcsőit lerágják. Ha az anyját vesztett családnak nincs már nyitott fiasítása az azt jelenti, hogy már legalább 10 nappal korábban leanyátlanodott. A 6,5 napos munkás álcából készült pótbölcsőből 10 nap múlva kikel az első anya. Ezek alapján abban az esetben, ha már nincs nyitott fiasítás a fészekben, úgy nagy a valószínűsége, hogy már kikelt szűzanya van a családban. De erről természetesen a hátramaradt bölcső is árulkodhat. Az ne tévesszen meg senkit, hogy a családban sok ép bölcső van a lépeken lerágatlanul, ugyanis a biztonság érdekében a szűzanya termékennyé válásáig csak épp a kelés előtti 14-15 napos bölcsőket rágják le, a fiatalabbakat meghagyják. Nem könnyű feladat egy népes családban a szűzanyát megtalálni - gyakorlott szemet igényel és ráadásul lehetséges, hogy épp a szabadban repked így többszöri próbálkozás is szükséges lehet mire kifogjuk őt. Gazdasági szempontból a legcélszerübb, ha az ilyen családokat a körülményeinkhez képest minél előbb vissza tudjuk állítani a termelésbe. Amennyiben magukra hagyjuk őket, állapotuk tovább romlik, hiszen a pótbölcsőből készült anya a legjobb esetben is az előző anya elveszésétől számolva 20-22. napon kezd el petézni. Eddigre a családból a fedett fiasítás is elfogy, a dajkáló méhek száma rohamosan csökken és még 21 nap szükséges mire az első petéből új dolgozók kelnek ki. Mindezekhez társul még a pótbölcsős anya gyenge teljesítménye. Az ilyen családok a következő legelőkön csak vegetálnak s ha így teleltetjük be őket, a következő évben sem várhatunk sok jót tőlük.

Méhcsalád egészségi állapota: Fontos szempont az anyásításnál a méhcsaládok erőnléte, egészségi állapota is. Egy jó anya nem oldja meg egy beteg család sorsát. Hordás nélküli aszályos időszakban, július - augusztus környékén ha nem etetjük méheinket, ellenálló képességük meggyengül, az anyák igazodva a körülményekhez erősen lecsökkentik a petézés ütemét. Így a népesség is megcsappan. Ideális időszak a lappangó betegségek számára, hogy méheinken erőt vegyenek. Ilyenkor leggyakrabban pusztító kór, a Nosema apis Zander, és a Nosema Ceranae okozta gyomorvész, ami nem is ismerhető fel korai stádiumban külső jegyekből. A beteges családba behelyezett anya is megbetegedhet, petézése lassul majd leáll s 2-3 héten belül eltűnik a családból. Az ilyen jellegű veszteségek egyértelműen egészségügyi okokra vezethetők vissza.

Összegezve az eddigieket kijelenthetjük, hogy az új méhanyák tervszerű elfogadtatása méhcsaládjainkkal közel sem egyszerű művelet,s a kívánt szinten tartásuk sok energiát időt és költséget igényel, de a méhészeti tevékenységünk eredményessége és hatékonysága érdekében elengedhetetlen feladat.

Eredményes munkát kívánok!

Méhésztársi üdvözlettel: Kovács László, méhtenyésztő


Családom

Téli nyugalom